John Green: Katherine a köbön
Colin nem egy hőskarakter, és ezért mi nagyon szeretjük. Colin nem ír naplót, ezért nincs szükség a máglyára vetésére. Colin végig önsajnálatban úszik, de valamiért ez senkit sem zavar.
Ez a fiú valami tökéletesen új, mint főszereplő. Mégsem követendő példa az íróknak. A mi drága Kirúgottunk egy könyv erejéig életképes, ami nem is baj - mert így briliáns.
A történet felett átsiklom, mert nem éreztem rajta a világon semmi hangsúlyt, ennek megfelelően az elemei is csak egymás után voltak dobálva... Lezser Stílus Ismertetőjegy.
A szereplőkön volt a lényeg. Számomra. Kinek mi.
Colin alighanem boldogan kedvenc főhősömmé avanzsálhatna... ha nem ismertem volna benne magamra (az ötmillió eddigi szereplő közül, akikről olvastam, ő volt az egyetlen). Így természetesen kiszorult a szerepből. Hasszánnál már sanda oldalpillantásokat vetünk a Tipikus Főszereplő Barátja Jellemzésünkre... dee aztán megrázzuk a fejünket, hogy nem, mégiscsak kilóg a sorból. Lindsey a maga átlagos bájával nyűgözi le Colint. Szintén egyedi eset. Nem sütött el hangzatos mondatokat, és nem mentette meg sem az életét, sem a világot. Köszönööm!
Szögezzük le, nem szeretem az átlagos karaktereket. Nekem semmi bajom a drámaisággal, sőt otthon érzem benne magam, és megértem az írókat. De ez a könyv valamiért, valamilyen megmagyarázhatatlan okból különleges. Vissza kell térnem a hatásvadász könyvekhez...