Novelláim, szösszeneteim, világelméletem

 
Attól félek, hogy bebizonyosodhat az a teória az internetről, hogy veszélyesebb, mint besétálni egy bűnözőktől hemzsegő, félhomályos sikátorba, tökegyedül. Mennyi az esélye, hogy ha kirakom az egyik remekművemet, nem viszi el rögtön az első, betévedő látogató...? Na ez az, amit sajnálatos módon nem lehet tudni. (Pedig imádom a statisztikákat *-*)
A másik lehetőség, hogy valami olyan béna kreálmányt teszek közzé, amit senkinek eszébe se jutna a sajátjaként hirdetni. De hogy ez miért lenne jó akár nektek, akár nekem, az egy rejtély. 
Szóval ez a pont most azért van, hogy tudjátok, hogy imádok írni és elmélkedni, valamint papírra vetni, amit nagy okosan kifilóztam, de egyelőre nem bízom annyira a világhálóban (nem bennetek! a hálóban ˇ^ˇ), hogy a honlapomra is kitegyem, amit kiagyaltam. (Meg aztán lehet, hogy ti károsodnátok, mert néha tényleg félelmetesen nagy baromságokat bírok kiötölni...)

CONCHITA WURST - volt eredetileg, de már én is baromságnak láttam, amit leírtam, csak nem volt szívem kitörölni

Az van, hogy... ezt most el kéne olvassátok, és még csak jó is lenne, ha terjedne, de nem valószínű, hogy fog. 

Nem vállalok felelősséget a következményekért, csak egy javaslatom van: ne olvasd el ezt itt! Mert akkor menthetetlenül

- idiótának

- antiösszeszedettnek

- gyengeelméjűnek

- bolondnak

- valamint akasztófáravalónak fogsz találni.

És persze nem elhanyagolható szempont, hogy elmenekülsz az oldalamról, és elveszítem azt a pozitív (?) képet, amit alkottál rólam az eddigiek alapján. 

Elnézést, ha csalódást kell okoznom. 

Egy témábavágó eseménnyel kapcsolatban felmerült "problémát" szeretnék kifejteni. Korábban meg is volt említve a Blogban: az Eurovíziós Dalfesztivál. Én mondjuk pont lemaradtam a döntőről, de a legfontosabbakat tudom (Saunders ötödik, az osztrák nyert). 

A győztesről szeretnék egy kicsit írni. Mielőtt nekikezdünk az olvasásnak, tegyük félre kicsit az infantilis, együgyű, gyűlölködő és rasszista énjeinket (ha vannak ilyenek), és tiszta szívvel és szemmel lássunk neki. 

Conchita Wurst. Ha valaki kiejti a száján a nevet, a körülötte állók egységesen elkezdenek röhögni. 

Conchita Wurst. Vannak, akiknek elég, hogy eszükbe jusson, és máris szakállas nőkkel rémálmodnak.

Conchita Wurst. Ott van mindenhol. 

Egy olyan világban élünk, ahol az emberek nagyban hirdetik az igét, hogy "Ne ítélj első látásra!" és "Mindig, minden helyzetben önmagad legyél!". Ez tény. De az is az, hogy ebben a világban vált Conchita egy ikonná, amit egyesek egyenesen démonizálnak ("természetellenes nő létére a szakálla"), mások kinevetnek, megint mások szimpátiabundával és feltűnési viszketegséggel vádolnak. 

Szerény személyem még soha nem ítélt el senkit ilyen sekélységekért, és nem csak azért, mert egyetértek a fentebb említettekkel. Egyszerűen nem volnék képes fújolni, mikor meglátom. Nekem AZ természetellenes. 

Persze mindenki máshogy látja a dolgokat, de azért meglepő, hogy milyen kevesen vannak őszintén Conchita pártján.

HA ÉN CSILI-VILI, NYÁLCSORGATÓS TINIREGÉNYT ÍRNÉK (AMELY ESHETŐSÉG, REMÉLEM, NEM FOG KOMOLYAN ELGONDOLKODTATNI, SOHA)

- Biztosan nem az az egy szál futna, amely ecseteli, a két főszereplő hogyan kerülgeti egymást több száz oldalon keresztül.

- Nem minden (vagyis minden, de MINDEN) azért történne, hogy a másik beleszeressen főszereplőnkbe. 

- A legjobb barát/barátnő nem arra tenné fel az életét, hogy összehozza a szerencsétlenkedő párt.

- A főszereplő, amikor egyszer életében végre kimozdul otthonról, és csinál is valamit, nem találkozik szerelmével, hogy idilli délutánt töltsenek együtt (ld. 2. pont).

- Nem hasonlítana az összes mellékszereplő annyira, mintha klónozva lennének. 

- A másik nem bántaná meg főszereplőnket úgy, hogy az hónapokig depizzen, és nem csinálok úgy, mintha ez komoly tragédia lenne. 

- Főszereplőnknek lenne élete a másikon kívül (is).

 

*folyamatosan bővülő lista*

 

comments powered by Disqus