Vivi és a Rómeók
Ezek szerint komolyan létezik, hogy valaki regényírásra adja a fejét, úgy hogy egy épkézláb ötlete sincs. Egy saját, akár csak kicsit is eredeti ötlete. Megelégszik azzal, ha átírja egy másik történet szereplőinek nevét. Csak engem bosszant ez ennyire?!
Szóval. A főhős elvileg fiús lány. Igen, én is így jellemezném az olyan lányokat, akik tininyálcsorgató-sorozatokat néznek, női magazinokat olvasnak és az első adandó alkalommal lecserélik "azt a rusnya bakancsot" és az egyszínű pólójukat szoknyára, magassarkúra. Hiteles.
De ez az ember ráadásul olyan érzéketlenül vonul végig az egész történeten, mintha csak álmodna. "És akkor a testvérem eltörte a lábát. És akkor elmentünk vele a kórházba. És akkor az anyja dühös volt. És akkor elvesztette a szerepet, amire fél éven keresztül próbált. És akkor mi mind nagyon szomorúak voltunk." *dühroham*
Ráadásul még sosem láttam senkit ILYEN szemérmetlenül lopni más szerző - oké, amúgy sem túl eredeti - ötletét. Egy lány, aki a vele egykorú testvérével jár ugyanazon iskolába. De érdekes, az osztálytársak is csak névleg különböznek.
A másik, talán a legdühítőbb dolog benne a klikkesedés. Ugye igaz, hogy ha te "stréber" vagy, akkor csak tudálékos hangon tudsz beszélni, és persze, hogy egy unalmas tanulok-és olvasok- gépezet vagy!
Ez a könyv "remek" gyűjtőhelye az előítéleteknek, általánosításoknak, ostobaságoknak, elgépeléseknek, szóismétléseknek és marha nagy hazugságoknak. Érzelmek persze sehol. Történetvezetés, karakterek, kidolgozás, értelmes mondatok... ugyan, miknek azok?!
Egyszerűen akkora katasztrófa, és annyira felhűborító regénynek nevezett lapgyűjtemény, hogy meg sem fogom venni a második részt ˇ^ˇ (Igen, NanoMedúzánál ez a fenyegetés. Ő MINDIG elolvassa a folytatást, akkor is, ha ártalmas az egészségre, vagy veszélyezteti az ép elmét.)